…álmomban kis kukac voltam a cseresznyében.

Bármerre néztem, mindenhol a kedvenc eledelemet láttam. Pontosabban nem is nagyon nyitogattam a szemeimet, ugyanis ettem magam keresztül a gyümölcsön, s mint azt tudjuk, igazán – csak becsukott szemmel lehet az étkezés örömeit élvezni.

A napsugár ízét, amint szétárad a szájban, amikor beléharapsz. Hallgatni a hersenés halk zaját, amint a pont megfelelő méretű falatot leválasztod, az egészről. Álladon lecsorog a friss lé, mely az előjáték, mielőtt a falat íze szétterül a szádban, a harapás pillanatában. Hűs, fanyar - édes nektár, mely gyengéden megbirizgálja ízlelőbimbóidat, mintegy előkészítendő, az ezután következő élvezkedést.

Csendesen, nyugodtan elkezded rágni a falatot. Nem gyors, mégis energikus tempóban. Az ételt rágni kell. Egyáltalán, csak az, az étel, amit harapni lehet. Tartása van, nem adja meg magát könnyen. Meg kell vele küzdeni. Mert minden kis morzsának titkai vannak.

Az egyik, lágy, puha zacskócska, melyet elég a nyelveddel a szájpadlásodhoz nyomni, hogy elengedje azt a féltve őrzött kocsonyát, a zamat eszenciáját. Aztán itt vannak a rostos részek. Most már az őrlő fogaid is munkában vannak. Minél szíjasabb a falat, annál nagyobb lesz az élvezet. Ezek ugyanis nem gejzírként adják ki a finomságot, hanem a rágás során, apránként adagolják az aromás szálacskákat.

Utána aztán a nyelveddel tovább lehet zsurmálni, újabb kellemességeket kicsiholva belőle. Némelyik beékelődik két fogad közé. Nos, ez az élvezet csimborasszója. Nyelveddel ugyanis ki kell azt onnan piszkálni. Nem egyszerű feladat, viszont munkálkodásod során, újabb ízes pamacsocskákhoz jutsz.

A hosszú petting, orgazmusa a cafat, amely végül – minél később, annál jobb - kiszabadul. Ezt aztán a szemfogaiddal tovább lehet őrölni. Aztán, mint a jó kis kukactól elvárható, a következő falathoz látsz, majd az azután következőhöz, és így tovább, a világ végezetéig. Rágom magam keresztül a nekem elrendelt cseresznyén, ami maga a dolcse víta. Körülvesz langyos rózsaszínűségével.

Az állandóság biztonságával. Tulajdonképp’ csak arra kell ügyelni, hogy a járatban ne forduljak hátra. Nem jó szembesülni a multtal, az utánam periodikusan keletkező barna halmocskákkal, melyek szaga hátrányosan befolyásolná a jövőt, mely jelen esetben a következő falatban materializálódik.

* Ezt álmodtam. Tanulságos, filozofikus álom volt. Csak nem értem miért engem talált meg…

 

VisszaForrás: Az "...álmaink" ciklusból

Ligeti Gábor